Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.
Anatole France

2010. május 30., vasárnap

Hiányzik

Hiányzik az illatod, az ízed, minden egyes rezdülésed.
Hiányzik a hangod, karod, amint szorosan körém fonod.
Hiányzik megnyugtató szuszogásod, tested melege.
Hiányzik a tudat, hogy itt vagy velem.

Hiányzik szemed meleg barna fénye.
Hiányzik, hogy lássam, tekinteted engem keres.
Hiányzik a csillogás, mely elmondja, mennyire szeretsz.
Hiányzik, hogy viszonozhassam mit szemed üzen.
Hiányzik az érzés, hogy tudom: szeretsz.

Hiányzik minden egyes mondatod, mozdulatod.
Hiányzik a csókod, ölelésed, szerető kézfogásod.
Hiányzik a jelenléted, a társaságod, mosolyod.
Hiányzik kezed minden érintése, mivel testem bebarangolod.
Hiányzik reakciód, mit csókjaimmal belőled kiváltok.

Hiányzik minden nap, óra, perc, mit Veled tölthetek.

Hiányzik a gondolat, mely zakatoltja, mennyire jó Veled.
Hiányzik a tudat, hogy velem vagy, és nem hagysz el sosem.
Hiányzik az érzés, melyből tudom: kimondhatatlanul szeretlek.
Hiányzik a pillanat, mely csak a miénk, és tudom: az örökknél nem rövidebb.